Aszód város története

Aszód, több mint hatszáz éves település. Az oklevelek 1401-ben említik először, mint Aza-i Tamás földbirtokos területét. Az Aza név a századok során a kellemesebben hangzó Aszódra változott. A város területén élők múltja azonban ennél sokkal messzebbre nyúlik vissza.

Ötezer évvel ezelőtt egy kőkorszaki népcsoport telepedett meg a Galga patak fölötti dombtetőn. A kedvező természeti környezet mellett, döntésüket nagyban befolyásolta, hogy ezen a területen haladt keresztül a déli tengerektől északra szállított ékszerként és csereeszközként használt kagyló útja, valamint a Tokaj környékén bányászott és nyugat felé szállított szerszámként használható kőzet, az obszidián útja. A terület föltárását követően a régészek, a több mint háromszázötven éven keresztül virágzó települést kőkori metropolisznak nevezték el. E kőkori nép anyagi hagyatékát a helyi Petőfi Múzeum mutatja be, de nekik is köszönhetően Aszód Európa hírű település, a régió természetes központja. A belátható és jól védhető természeti környezetet felismerő, valamint a hagyományosan ezen a területen keresztül vezető kereskedelmi utakat jól ismerő magyarok is megtelepedtek Aszódon és környékén. A vidék értékességét bizonyítja, hogy a honfoglaló Kurszán vezér ezt a területet jelölte ki nemzetsége számára lakóhelyül. A gyarapodó nemzetség a XIII. században Aszód határában megalapította a Szent Keresztről elnevezett monostorát, ezzel is jelezve, hogy jövőjüket ezen a területen képzelik el. Először a mongolok perzselték föl a magyarok jövőjét, majd a nyugati világ meghódítására induló törökök használták másfélszáz évig fölvonulási területnek az országot. Aszód nyolcvan évre lakatlanná vált, újratelepülésére ezt követően került sor. A város újkori fejlődését a Felvidékről ideházasodó evangélikus nemes, Podmaniczky János alapozta meg azáltal, hogy Aszódot tette meg birtokközpontjává. Korszerű gazdálkodásának köszönhetően mind a családja, mind pedig a város rohamos fejlődésnek indult. A toleráns, befogadó földesúr maguknak kastélyt, az evangélikusoknak templomot épített, elemi iskolát, majd középiskolát alapított, s békésen munkálkodott az őslakos római katolikusokkal és a betelepülő zsidó kereskedőkkel. Aszód lendületes fejlődését igazolja, hogy az uralkodó 1761-ben mezővárossá nyilvánította a települést, ami három országos vásár megtartását is biztosította. Podmaniczky János egyetemes műveltségben részesítette fiait, akik követték, kiteljesítették művét. Új épületet emeltettek a messzeföldön híres latin iskolának, tovább építették a kastélyt, gyarapították a családi gazdaságot. A király munkálkodásukat bárói címmel ismerte el.

Hajnóczy József a XVIII. században, Petőfi Sándor 1835 - 1838 között tanult a latin iskolában. Hajnóczy nagy ívű történelmi szerepéhez bizonyosan hozzájárult az Aszódon megtapasztalt toleráns légkör, Petőfiben pedig itt lobbant föl az a láng, ami azóta világítja a múltunkat s jövendőnket. Itt írta első versét, itt volt először szerelmes és itt akart először színész lenni. Aszódon kötött házasságot báró Jósika Miklós Podmaniczky Júliával, aki először díszített föl Magyarországon karácsonyfát, ezáltal honosítva meg e szép szokást hazánkban, de Aszódról indult Podmaniczky Frigyes pályája is. A kiegyezést követően az általános fejlődés és polgárosodás a Galga-parti kisvárosban is erősen éreztette hatását. A sok iparos, kereskedő mellett több bank, téglagyár, nyomda, gimnázium és kaszinó létezett. Aszódon épült föl a Királyi Javító Intézet is, ahol Európa hírű kocsigyártó-műhely működött, majd a Monarchia harmadik legnagyobb repülőgépgyára nyitotta meg itt a kapuját. A fejlődést a közel száz aszódi életét kioltó első világháború még nem tudta teljesen derékba törni, hiszen az 1912-ben járási székhellyé, így közigazgatási központtá előlépő Aszód továbbra is meg tudta őrizni gazdasági, kulturális központi szerepét. Ezt igazolja a két háború között végig pezsgő polgári élet léte, amit azonban a második világháború teljesen fölszámolt. A több, mint száztíz aszódi háborús hősi halott mellett közel kétszázötven aszódi zsidót pusztítottak el. Ez az emberveszteség és a kommunista diktatúra hosszú időre meghatározta a községgé visszaminősített település lehetőségeit.

A rendszerváltást követően, 1991-ben, a Köztársaság elnöke elismerve Aszód történelmi múltját, épített örökségét, századvégi fejlődését, újra várossá nyilvánította lakóhelyünket. A jövő Aszódon is elkezdődött.

Asztalos Tamás múzeum igazgató