2011-02-02

Megjelent Detre János, Az evangélikusok temploma c. könyve

Részlet a könyv előszavából:

"Az evangélikus barokk-templomépítés egyik gyöngyszeme az aszódi evangélikusok temploma. Talán megbocsátható nekem, ha a legszebbnek látom, valahányszor belépek ajtaján, vagy gondolatban megállok és körülnézek benne.

Több, mint négy évtizeden át szolgálati helyem volt ez a templom. Oltárát, szószékét, orgonáját, padjait, külső és belső állapotát gondjaimra bízta a beiktatásomon püspököm. Igyekeztem jó sáfár lenni. Ez sok gonddal és munkával járt ugyan, de bennem élt az a felelősség is, hogy ezt a templomot elődeimtől átvettem, Egyházam rám bízta. Igyekeztem úgy továbbadni, hogy még sok nemzedéken át adjon helyet a gyülekezetnek Isten dicséretére és az evangélium hallgatására.

Az elmúlt négy évtizedben gyűjögettem össze a templom építéséről, fenntartásáról, tatatrozásáról fellelhető adatokat. Ezekből, mint mozaikokból állt össze a templom története. Örülök, hogy erre is felhasznált a Gazdám, a mennyei Atya!

Szerettem ezt a templomot. Megismertem minden zegét-zugát. Őriztem és ápoltam. Itt nőttek fel a fiaim. Az oltárterítők és szószéktakarók feleségem jó ízlését és temploma iránti szeretét hirdetik ma is. Tényleg otthonunk volt hosszú évtizedeken át nemcsak a lelkészlak, hanem a templom is.

Szeretem ezt a templomot ma is.

Szerettel ajánlom a templom történetét végigkísérő könyvecskét feleségemnek, aki önzetlenül szolgált a templom rendjéért és ékességéért. Ajánlom fiaimnak, akik az orgonát megszólaltatva szolgáltak az istentiszteleteken. De ajánlom az aszódi evangélikusoknak, és kérem őket, hogy miközben tanulmányozzák templomunk történtét, még jobban ragaszkodjanak templomukhoz..."

A kötet megjelenését támogatta a Fischl László által létrehozott "Alapítvány az Aszódi Evangélikus Fiatalokért" nevű alapítvány. Székhelye 2170 Aszód, Papföldi utca 20. Az alapítvány számlaszáma: 11742166-20111432.

Megjelent! A Régi Aszód Képes levelezőlapokon c. könyv megvásárolható a Fáma Könyvesboltban, a Petőfi Múzeumban és a Városi Könyvtárban.

Dr. Asztalos István: Kisváros a Galga mentén - Aszód város története 1944-ig - (1997,Múzeumi füzetek 46.)

Fercsik Mihály: Katonák a Galga mentén (részletek)

...Felgyorsultak az események. 1938. június 27.-én már egy katonai bizottság a helyszínen ismertette az igényeket: - Szükség van a két laktanya megépítéséhez 6-10 katasztrális holdra. Gyakorlótér kialakítására 8 hold kellene, lőtérnek is igényelnek 6 hold pormentes területet. Már másnap, vagyis június 28-án meghozta határozatát a képviselő-testület és hozzájárultak az elhelyezési elképzelésekhez. Jóváhagyták a képviselők az érintett területek átadására vonatkozó ajándékozási szerződés-tervezetet is.

...A laktanyák építését 1938. július 5.-én kezdték meg. Az építés ütemére jellemző, hogy november 1.-re már elkészültek az épületek. A sietséget jelzi, hogy a magántulajdonban lévő területek kisajátítása menetközben történt meg, de a végleges rendezés 1942 végére halasztódott, mert özvegy báró Tornyai-Schossberger Jánosné földjei kisajátítása miatt bírósághoz fordult, pert kezdeményezett a kártalanítási összeg emeléséért. Az igénybe vett terület egy része Bag községhez tartozott, egy határozat alapján azonban a felépült gyalogsági laktanyát Aszód községhez telekkönyvezték...

...Darányi Kálmán miniszterelnök 1938.március 5.-én Győrben elmondott beszédében hirdette meg az egymilliárdos beruházási programot. Ezeknek a programoknak a sorába illeszkedett az aszódi laktanyaépítés, majd annak honvédség által történő igénybevétele. A Magyar Királyi Gyalogezred II. Zászlóalja 1938. december 12.-én 0 óra 21 perckor - vitéz Török Zoltán honvéd alezredes irányításával - érkezett Aszódra. A Magyar Királyi I. Tüzérezred I. osztálya - amelynek parancsnoka Billnitzer Ernő honvéd tüzér alezredes volt - 1939. január 14.-én 16 órakor foglalta el helyét az objektumban. Aszód első helyőrsége a Magyar Királyi I. Honvéd Tüzérezred I. osztálya volt, melynek Aszód község képviselő-testülete adományozott csapatzászlót.

 ... Ebben a korszakban tehát Aszód több katonai egységnek is otthont adott. Volt néhány esztendő, amikor az aszódiak érezhették és érezték a két laktanya Aszódra telepítésének előnyeit: megerősödött Aszód központi szerepe a Galga mentén, és erősödött a helyi gazdaság is. A katonák jelenléte pezsgést hozott a település életébe. Délutánonként elegáns tisztek sétáltak a főtéren, s katonák töltötték meg az akkori vendéglőket, éttermeket. Megélénkült a közélet. A honvédek jelenléte jó hatással volt a társas élet alakulására. A jobb módú családok szívesen barátkoztak a tisztikar tagjaival, s ez a barátkozás kiterjedt a község egészére. Több katona Aszódon találta meg élete párját, s itt teremtett magának otthont. A tisztikar tagjai jelen voltak a település mindennapjaiban, nem hiányoztak a különböző rendezvényekről. Aktivitásuk különösen megnőtt, amikor a hazafias érzés erősítését, elmélyítését szolgáló ötlet megvalósítása került előtérbe. Nem hiányoztak például a leventék járási atlétikai versenyeiről, a gimnázium sportrendezvényeiről. Szívesen jelentek meg a hazafias tartalmú ünnepségeken, például a Hősök Napja, Március 15., de megjelentek az egyházak ünnepi eseményein, sokszor zárt alakulatban is. És a jelenlétük nem korlátozódott csupán Aszódra, szívesen mentek a Galga menti községek rendezvényeire is.

Az aszódi képviselő-testület 1939. október 16.-i ülésén hozott határozatot a Hősök Emléke elnevezésű emlékmű felállítására. Ugyanezen az ülésen a szobor felállításának lebonyolítására vitéz Czanik Béla főszolgabíró elnökletével bizottságot alakítottak, melynek alelnökévé Billnitzer Ernő helyőrség parancsnokot  választották. A bizottsági tagok között ott volt Linhardt Ferenc alezredes, a gyalogos zászlóalj parancsnoka és dr. Buzás Béla alezredes, járási katonai parancsnok is. A testület összetétele is igazolja, hogy az emlékmű felállításával elsősorban a katonai harci szellemet kívánták erősíteni, ezért természetes volt, hogy a helyőrség tisztikarának legrangosabbjait beválasztották a bizottságba. Ekkoriban zajlottak már az "országgyarapító" események, s országos méretekben szaporodtak a katonai parádék.

A Morzsa-Morhardt Gyula szobrászművész által készült aszódi Hősi Emlékmű felavatását 1941. november 4.-én katonai pompával rendezték meg. Dr. vitéz Czanik Béla főszolgabíró köszöntötte a megjelenteket, majd kérésére József főherceg avatta fel a szobrot és mondott ünnepi beszédet. Szlanka József községi bíró vette át a már felavatott emlékművet. (az emlékmű leírása itt!)

(részletek Fercsik Mihály: Katonák a Galga mentén c. kötet második, javított kiadásából)

Dr. Asztalos István: Petőfi és Aszód (2005,Galga Menti Műhely 10.szám)

Mit jelentett Petőfi számára az Aszódon eltöltött három iskolaév?

Erre a kérdésre ad választ Asztalos István könyve. A szerző több hely-, iskola- és családtörténeti kötet megjelentetését követően a Petőfi és Aszód című munkájában fél évszázados Petőfi-kutatása eredményének összegzését tárja a közönség elé.

Szemléletesen mutatja be a Galga-parti kisvárost, Aszódot, ahová 1835 nyárutóján megérkezik a tizenhárom éves Petrovits Sándor, s ahol három éven keresztül a latin iskola egyre kiválóbb tanulója lesz. Megismerhetjük a Galga-völgyéhez sok szállal kapcsolódó szülők, a Petrovics és Hruz családok történetét, a latin iskola működését, s bepillanthatunk a kor híres tanára, Koren István mindennapjaiba. A részletesen megfestett háttér előterében elevenedik meg, s válik ifjúvá barátaival együtt egy kisdiák, a majdani költőóriás, aki első keltezett versét, a Búcsúzást, Aszódon írta.

Asztalos István hiteles Petőfi-képet rajzolva eloszlatja a XIX. század végén Aszód és Petőfi kapcsolatában kialakult, s azóta terebélyesedő legendáriumot, majd ezzel párhuzamosan bemutatja az aszódi Petőfi-kultusz százharminc esztendős történetét, melynek fél évszázda életben tartója.

Dr. Asztalos István: Az aszódi evangélikus gimnázium története 1728-1948 (2003)

Részlet az előszóból: "...Amikor aztán Aszódon megismertem a patinás iskolát és még találkoztam olyan tanárokkal, akik e tanintézet fénykorának formálói voltak, akkortól sarkalt a vágy, hogy megismerjem az évszázados tanoda múltját, ahol egykoron Petőfi is iskolába járt. Sok éves, sőt évtizedes kutatómunka eredményeként másfél évtizede elkészült az iskolatörténet első része. Azzal a reménnyel , hogy majd az iskola, mely büszke múltjára, megjelenteti az írást és tükörnek, tanulságul a diákoknak s tanároknak a kezébe adja. Azzal a reménnyel, hogy a történet első része után majd felkutatom és megírom a múlt második fejezetét. Az évtizedes várakozás azonban koptatta a reményt és felőrölte a kutatói ambíciót.  A patinás iskola történetének utolsó fél évszázados történetét majd az utánam következő nemzedék írja meg, ha fontosnak tartja.

Most a kedves olvasó az évtizedes türelmes és reményteljes várakozás után megjelent iskolatörténet első részét veheti kézbe. Ezért nem a szerzőt illeti az elismerés, hanem azokat, akik fontosnak találták és kezdeményezték e könyv megjelenését, azokat akik előfizetésükkel bizalmat szavaztak, akik szívós szervező munkával, pályázatok elnyerésével megteremtették a könyvkiadás anyagi feltételeit."

A könyvek megvásárolhatók a Petőfi Múzeumban.